Útilap

Mottó:

Az elôzményekrôl:

Kezdetben voltak különálló számítógépek, melyek nagyon sok feladatot meg tudtak oldani a 2*2 kiszámításától kezdve a kölcsönadott könyvek nyilvántartásáig, de a rajtuk dolgozó emberek úgy érezték, ez nem elég.

Már tudtak levelet írni elektronikus készülékeiken, és ki tudták azt nyomtatni papírra, majd a papírt elküldték barátaiknak, ismerôseiknek és üzletfeleiknek, akik elolvasták, és ismét elektromos készülékekbe töltötték a bennük rejlô információt. Úgy gondolták, ennél sokkal jobb dolgokat is lehet csinálni, ha a papírt kihagyják az egész játékból.

Összekötötték különálló gépeiket mindenféle drótokkal és így naponta sokkal nagyobb mennyiségû levelet tudtak rázúdítani mit sem sejtô barátaikra... Ez lehet, hogy nem vívta ki az illetô barátok és a papírgyárak osztatlan lelkesedését, de az ügyben érintett fáknak nagyon tetszett.

A drótokat addig húzogatták, míg a világ nagy részét össze nem kötötték. Ezt a világot beborító hálót elnevezték Internetnek.

Az Interneten nagyon sokféle formában küldözgettek egymásnak leveleket az emberek, de a levelekbôl hiányzott valami. Hiányoztak a színek és a képek, míg valaki -- kóborló atomdarabkák fölött és havas hegyek között -- ki nem talált egy módszert, mellyel kedvenc teásbögréjének képét is megmutathatta barátainak.

Ez a HTML-nek nevezett oldal leíró forma sokaknak nagyon tetszett, és néhány év alatt meg is hódította a világot. Ez a könyv mégsem errôl a formátumról szól, hanem egy másik nyelvrôl.

Az Internet útvesztôinek Napos vidékén megirigyelték a fényreklámok változatosságát, és ezt az eddigi nyugodt oldalakba akarták beépíteni. Erre a célra kifejlesztették a Java nyelvet, mellyel már nem csak egy egyszerû teásbögrét, de egy gôzölgô kávéscsészét is meg tudtak jeleníteni.

A nyelv persze a gôzölgô kávéscsészénél többre képes, és ezt szeretnénk bemutatni ebben a könyvben.

Az oldalt készítette: Frohner Ákos